Skip to main content

Csuhai István

Csuhai István: Húsz év legizgalmasabb könyvei

Márton Lászlóval az Árnyas főutca című könyvéről Csuhai István beszélgetett

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Csuhai István: Húsz év legizgalmasabb könyvei

Dragomán Györggyel A fehér király című könyvéről Csuhai István beszélgetett

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Csuhai István: Eörsi István: Megírt gondolatok


Mi jó sülhet ki abból, ha Vágvölgyi B. András monográfiát ír Eörsi Istvánról? – kérdezheti bárki.

Csuhai István: Natacha Merritt digitális naplóiról


A fényképeskönyv, amiről az alábbiakban szót szeretnék ejteni, tavasszal akadt kezembe egy londoni könyvesboltban, nem sokkal megjelenése után, viszont sokkal az után, hogy átmenetileg ebbe a városba kerültem.

Csuhai István: Búcsú és megérkezés

A tavalyi év őszén egyszerre látott napvilágot Závada Pál két könyve, az immár harmadszorra, mindkét korábbi változatánál pompásabb, gazdagabb, szellősebb módon, Závada nagyobb regényeihez illeszkedő köntösben közreadott Kulákprés, illetve a Szüts Miklós színes fényképeivel együtt amolyan különös történelmi bédekerré kerekedő Úton a budaörsi ótemetőbe.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon