Skip to main content

Debreczeni József

Debreczeni József: Szeretem Platónt…

Csurka István: Az elfogadhatatlan realitás, Püski, New York, 1986


Mindenekelőtt szükségesnek tartom kijelenteni a következőket: 1. Nagyra becsülöm Csurka Istvánt, kiváltképpen azóta, hogy egyre nyilvánvalóbb: az utolsó néhány évben érezhetően átalakult művészete, gondolkodása és – ami a legszembetűnőbb – emberi tartása. Mióta a politika nem csupán csiklandós, izgalmas, de igazából komolyan nem vett moldovagyörgyi játszadozás a számára, hanem egyfajta elkötelezettség tudatos vállalása. Mióta a rendszer egykori „haszonélvezője, fizetett fenegyereke” (önjellemzés Az elfogadhatatlan realitásban, 15.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon