Skip to main content

Dési János

Dési János: „Szétlövetem azt a kócerájt!”

Aki fegyvert adott az ellenzék kezébe


Parlamenti és ügyészi vizsgálat, interpelláció, feljelentések, dagadó botrány – s mindez egy vékony, csúnyácska kötet miatt. Pedig a szerző, Bokor Imre ezredes csupa olyasmiről számol be, amit az emberek többsége régóta sejtett. A hadsereg néhány vezetője saját hitbizományának tekintette (tekintette?) a kincstárat. Czinege Lajos minisztersége idején óriási vadászterületet hasított ki magának az ország legszebb vidékén, Kaszópuszta környékén.

Dési János: Az államosított templom esete


Mosolygó püspököket barátságos miniszterekkel vagy készséges kommunista pártvezetőkkel mostanában egyre gyakrabban örökíthetnek meg a fotóriporterek. A képeken, legalábbis látszólag, mindenki boldog és elégedett. Úgy tűnik, az egyházak vezetői és a hatalom képviselői között tökéletes az összhang. Miközben az utóbbi időben jó néhányszor bírálhatták nyilvánosan egyházi részről a felekezeti vezetőket túlzott kompromisszumkészségük miatt. Mert azért nincs minden rendben az egyház és az állam között. Csak a gondok általában nem a legfelsőbb szinteken jelentkeznek.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon