Skip to main content

(Dr. László István Péter)

(Dr. László István Péter): Egy zárkában Király Bélával, az utolsó „magyar lovaggal”


Mikor 1953-ban belöktek a Gyűjtőfogház (akkor Országos Börtön) egyik zárkájába, egy rabruhás pap fogadott, bemutatkozáskor tudtam meg, hogy pap. Majd kezet nyújtott egy rabruhában is délceg, lovagi megjelenésű ember. Arcáról szelíd intelligencia áradt, ami az okos emberekre jellemző. Megjelenését látva hajdani diákkorom lovagregényeinek, kedves olvasmányaimnak alakjai jutottak eszembe. Később megismerve jellemét, mindmáig lovagnak tartom őt, az utolsó „magyar lovagnak”. Bemutatkozott: Király Béla vagyok. Később megtudtam, hogy haditudósító koromban a fronton is találkoztunk már.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon