Skip to main content

Erdélyi Árpád–Tegzes András [Nagy György]

Erdélyi Árpád–Tegzes András [Nagy György]: A romániai magyar értelmiség jelenéről – jövőjéért

Íródott Erdélyben, 1983-ban


Egy kisebb népcsoport társadalmi helyzete a jelenben és a fejlődési lehetősége nagymértékben attól függ, milyen széles értelmiségi réteggel rendelkezik, illetve hogy a többségi nép szolgálatában álló hatalmi intézmények hozzáférhetővé teszik-e számára vagy sem a szellemi tevékenységterületeket. Megfelelő értelmiségi réteg nélkül egyetlen kisebbségi népcsoport sem tud magas szintű saját kultúrát megteremteni és fenntartani, magas szintű saját kultúra nélkül pedig nem tud a rá nehezedő elnemzetlenítő törekvéseknek hosszabb ideig ellenállni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon