Skip to main content

Fekete György

Fekete György: Egy gondolat története és tapasztalatai

Elnöki ars poeticák


Már a nyolcvanas évek első felében, a Hazafias Népfront Művelődéspolitikai Bizottságában mint a hazai értelmiség egyik politikai menedékhelyében felmerült valamiféle kulturális célokat szolgáló pénzalap létrehozásának gondolata. A szellemi élet felgyorsuló mozgása és a megvalósítás szűkülő anyagi lehetőségei hozták felszínre az álmot. Álmot, mondom, mert semmi gyakorlati szerepe nem lehetett azon kívül, hogy a rendszerváltozás utáni idők potens értelmiségében a későbbi affinitást elősegítette.

Fekete György: Aggodalmak

Egy főiskolán oktató történelemtanár nyilvánosságra tartozó töprengései a hatalmi átmenetről


Munkahelyemen, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán (Szentendre) ez év elején megszüntették az ún. politikai osztályt és a politikai tisztek intézményét.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon