Skip to main content

Földes Györgyi

Földes Györgyi: Műfaji kaval­kádban vonulnak el

Borbély Szilárd: Szemünk előtt vonulnak el című drámakötetéről

Borbély Szilárd nemrégiben azt nyilatkozta a Literán, hogy ő nem vidám ember, nevetni sem igen szokott; s ez a tulajdonsága látszólag valóban összhangban van a műveiből kitetsző mély egzisztenciális pesszimizmussal, azok olykor komor hangvételével. Közben meg dehogy van ez így: mégiscsak van valami vidámság, játékosság a szerző vállalkozókedvében, abban, ahogy kötetről kötetre újabb műnemeket, műfajokat hódít meg, továbbá, ahogyan drámakötetében, a Szemünk előtt vonulnak elben a különböző drámai tradícióknak a modern színházi törekvésekkel, illetve vallási hagyománnyal és újsághírekkel való egybehangolásával kísérletezik, nem is beszélve arról, ahogy az utolsó darabban tréfára veszi irodalomtörténetünk egy dicső szakaszát.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon