Skip to main content

Gömöri György

Gömöri György: Nyugtalan koranyár



Túl sokat esett ezen a tavaszon.
A kertben a bokrok alatt elszaporodtak
a fekete, házatlan csigák,
a repedésekben a kiéhezett pókok,
s a pipacsok feje is úgy hull alá, mint
tönkről a kivégzetteké –
lenyesett ágak, letarolt füvek roppant kupacban égnek,
keleti szél huhog át a házon minden éjjel,
s nem tudni, Káposzta-Birodalom reszketeg főmandarinja
a dicső Nagy Káposztafej
mikor indítja el hernyó-falanxát
a fehér-pirosban pompázó szomszédos kertek ellen.

(1981)












Gömöri György: Lengyelország 1981 őszén


1981 őszén, szeptember végén elutazom Lengyelországba, két-három évente esedékes kutatóutamra, amelynek során a régi lengyel irodalom (XVI–XVII. század) mellett az újabbal, a huszadik századdal is foglalkozom, számos lengyel íróbarátom és ismerősöm van, tőlük informálódom az éppen aktuális helyzetről.

Varsóban meglátogatom Camilla Mondralt, aki nagyon régi barátom, Jókai, Déry, Örkény lengyel fordítója. Camillát, aki megrögzött pártonkívüli, most beválasztották a Varsói ősz című, minden évben megrendezésre kerülő költőfesztivál szervezőbizottságába.


Gömöri György: Hazatérés az intervencióba


Izgalmas volt ez a nyár, 1968 nyara. A nemzetközi szlavista kongresszust ebben az évben Prágában tartották, ezen én is előadtam, Roman Jakobson pedig díszdoktorátust kapott. Prágában feleségemmel a Hotel Paryz-ban (ejtsd: pazsízs) laktunk, és élveztük a hihetetlenül szabad közhangulatot. Az utcákon hosszú hajú, gitáros fiúk és lányok mászkáltak és énekeltek, a falakra ez volt fölmázolva: „Make love, not war!”, az újságok termelési riportok helyett normális híreket és szövegeket közöltek, és egyszer láttam egy tüntetést is a Na Prikope közelében, amelyik szabad választásokat követelt.

Gömöri György: Glossza Szamosközyhöz


mi tette hírhedtté zsigmond fejedelem nevét?
nem túlkürtölt győzelmei a törökön
nem szószegéseinek változatos sora
hanem az első búcsú
mikor erdélyt először három társzekér kinccsel odahagyta
előtte mindent elrontatott
összeszedetett minden aranyat
összetörette a régiségeket
elégette a becses okmányokat
szemétdombra került szkander bég képmása
gyerekek játszottak (a szultáni ajándék) pigmeus koponyával
egy közkatonáé lett mátyás király kardja
– égjen pusztuljon minden ami csak ittmarad!

így van ez ha egy fejedelem impotens
hiáb















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon