Skip to main content

Horváth Zoltán

Horváth Zoltán: „Már érezzük is az illatát…”


Nem tudom, az igen tisztelt hallgatóság tud-e olykor időt szakítani arra, hogy élő egyenes adásban követhesse az immár egyre több mindentől független magyar parlament munkáját. Aki ezt teszi, igazolhatja, a mind kifinomultabb, mondhatnám diszkrétebb közvetítési technika számos részismerettől fosztja meg, sőt időnként még dezinformálja is a nagyérdeműt. Mert hol vannak már a tegnapi hőskor tévéközvetítéseinek árulkodó snittjei?

Horváth Zoltán: Petőfi Sándor úrnak,

Független Államok Közössége, Szibéria, utolsó posta: Barguzin
Mit csinál a kormány?


Kedves Petőfi Úr,

Meglehetős szomorúsággal értesültem a nemrég a távoli Barguzinszkaja Pacstában megjelentetett szerkesztői véleményéről, melynek tartalmát és hangvételét csak az menti, hogy Ön már egy darab ideje nem él közöttünk.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon