Skip to main content

(Koncz Lajos)

(Koncz Lajos): A barikád köszöni jól van…

Szabó Miklós: Az ellopott barikád. Beszélő, 1999. február


A diaszpóra és Magyarország között egyre növekvő távolság miatt csak most került kezembe a Beszélő 1999. februári száma, s benne az általam is nagyra becsült Szabó Miklós írása (Az ellopott barikád) Pongrátz Gergely 1982-ben megjelent visszaemlékezéseiről.

Meglep, hogy a szerző még ennyi év elteltével is jelentőséget tulajdonít a Pongrátz-könyv egykori megjelenésének.


(Koncz Lajos): Adalékok Kis János tanulmányához


A hadszínteret, amin Kis János Ezerkilencszáznyolcvankilenc címen izgalmasan leírt csatája zajlott, s aminek harcai már 1988-ban kezdődtek, szeretném egy kicsit kiszélesíteni és abban az amerikai magyar emigráció segédcsapatainak a szerepét megvilágítani.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon