Skip to main content

Lenkei Júlia

Lenkei Júlia: „Dolgoztam, nem traccsoltam”

Egy kispesti polgárasszony fél évszázada – II. rész

A Magda jogra szeretett volna beiratkozni, de jogra akkor nem vettek fel lányokat. El is ment, és azt mondta, hogy szeretne a jogra beiratkozni. Azt mondták neki ott a dékáni hivatalban, hogy nőt nem vesznek fel, és akkor a Magda hivatkozott a későbbi dr. Ungár Margitra, aki ügyvédnő lett Pesten, hogy azt felvették. Mondták, hogy azt fel kellett venni, mert a tanulmányait Pozsonyban kezdte, és a Felvidék visszacsatolása után fel kellett őt venni a harmadik évfolyamra. De kezdőt, első évfolyamra nem vesznek fel.

Lenkei Júlia: „Dolgoztam, nem traccsoltam”

Egy kispesti polgárasszony fél évszázada – I. rész

1982 telén-tavaszán heteken át magnós beszélgetéseket folytattam nagyanyósommal, Hoff­staedter Lajosnéval. Elsősorban azért, hogy isteni történeteit akkor még kicsi dédunokái és további örökösei számára megörökítsem. Elővigyázatosságom elhamarkodottnak bizonyult: még több mint tíz évig részesítette családját szeretetében, bölcsességében, derűjében, tündéri humorában: néhány nappal századik születésnapja előtt halt meg. A szöveg mindenesetre megmaradt, családi segítséggel leíratódott, és idővel úgy gondoltuk, a nem kis formátumú személyiség felidézésén túl tartalmaz annyi társadalom- és kultúrtörténeti érdekességet, plusz magánemberi bölcsességet, hogy érdemes közzétenni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon