Skip to main content

M. László Ferenc

M. László Ferenc, Parászka Boróka: Magyar–magyar pornográfia

A romániai választások és a magyarországi népszavazás következményei most kezdenek igazán megmutatkozni. A Szövetség erejét meghaladó kormányzati pozíciót vállalt, ezért saját struktúráját, személyi állományát kell újjárendeznie, frissítenie. A román kormánypártokkal és ellenzékkel való viszonya bizonytalan, buktatókkal teli. Talpon maradásának záloga lehet az a szerep, amit az RMDSZ az ország külpolitikájában betölteni készül: tágabb, uniós és regionális szinten egyaránt. A magyar–magyar viszony ezentúl tehát nem nemzeti belügy, konfliktusaink vagy együttműködési készségünk Brüsszelig hatnak, és erőteljesebben meghatározzák mindazt, ami a magyar és román belpolitikában történik, mint valaha.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon