Skip to main content

M. Tóth Balázs

M. Tóth Balázs: Mire való a demokráciánk?

A 2006-os őszi zavargásokkal a serdülőkorban lévő magyar demokrácia vitán felül új korszakába lépett. Azóta vissza-visszatérnek az erőszakos események, melyek epicentruma a főváros, vidékre csak utórezgései jutnak el, de mégis alapvetően befolyásolják a közbeszédet az egész országban. Ez az írás ehhez a diskurzushoz szeretne hozzájárulni néhány összefüggés megvilágításával, mely szerepet játszhatott abban, hogy elmosódni látszik a jogállam és az alkotmányos alapjogok értelme egy olyan országban, melynek alig 20 évvel ezelőtt sikerült átfogó politikai és gazdasági rendszerváltást véghezvinnie lényegében egyetlen komolyabb erőszakos megmozdulás nélkül.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon