Skip to main content

Nagy Boglárka

Nagy Boglárka: Bányászoknak valóságos kincs


Dérczy Péter: Vonzás és választás (Alföld könyvek 14., Debrecen, Csokonai Kiadó, 2004. 229 oldal)


„Egy ötvenkét éves csávó első kötete” – ilyen sommásan és retorikusan zárja a szerző tizenöt év tanulmányaiból és kritikáiból összeszerkesztett könyvének fülszövegét. Felmerül a kérdés, vajon nem megkésett gesztus-e ez a kötet olyasvalakitől, aki, mint írja, 1974 óta van a (kritikusi, irodalomtörténészi) pályán, s akinek nem utolsósorban szerkesztőként mély és folyamatos figyelemmel kell lennie a kortárs magyar irodalom alakulására.

Nagy Boglárka: Vándorló történetek

A tavalyi könyvhéten megjelent Vonalkód rendkívül olvasott kötet. Nem csupán máris meglehetősen gyors és terjedelmes recepciója utal erre, hanem a könyvről szóló − kortárs prózához mérten − kifejezetten sok blog-bejegyzés is az interneten. Tóth Krisztina népszerűsége nem új keletű, mégis ritka eset az övé: a líra felől érkezvén kevéssé szokványos a szélesebb nyilvánosság köreiben ismertté lenni, olykor nehéz is megérteni, egyik vagy másik költő, író műve miért vagy mitől lesz inkább láthatóvá, mint a másiké.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon