Skip to main content

Naszódi László

Naszódi László: Utolsó amerikai történetem

avagy a véletlen természetrajza

Tíz éve történhetett, talán meg sem történt. Engem ne kérdezz, én már nem vagyok. Vagy ha véletlenül vagyok, akkor egyetlen gondolatom, hogy mikor hozza már a nővér az újabb morfiumadagot.

Naszódi László: Art Garfunkel Peoriában

Avagy az amerikai értékrend

A peoriaiak igen büszkék kulturális státusukra. Ame­ri­kában elterjedt mondás: „If it plays in Peoria, it will play anywhere.” Legtöbben ezt úgy értelmezik, hogy a peoriai közönség ítélete etalonként tekinthető. Az én olvasatomban a mondás felhangja inkább becsmérlő, mint értékelő: „Ha már a peoriai is hajlandó megnézni a darabot, akkor másutt közönségsiker lesz.”

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon