Minden halálhír, minden örök búcsúvétel egyenlőképp nehéz és szomorú. Mégis nehezebb akkor, ha váratlanul ér bennünket, s egy munkásságban és eredményekben gazdag pálya megszakadását s egy példás magatartású élet elvesztését jelenti. Mert Benda Kálmán nyolcvanadik évén éppen most lépett túl, sokrétű s fáradhatatlan tevékenysége azonban a legjobb negyveneseknek is dicséretére vált volna.
1. Ezt a könyvet* 1935-ben bocsátotta közre szerzője, s egyéb nyelvek közt 1938-ban magyarul is megjelent. Írója azoknak a két háború között, sőt, valójában már a századelőtől népszerű s méltán népszerű auktoroknak legjobbjai közé tartozott, akiknek nagy művelődéstörténeti tudását erős történetfilozófiai és etikoszociológiai érdeklődés és jártasság hatotta át és segítette tematikusan is, problémák tekintetében is egybefogni.
1. Ez a könyv vita és védelem, figyelmeztetés és javaslat. Szerzőjét a hazai politikus és literátus közönség ismerni véli. Az a benyomásunk azonban, ez a vélekedés csak részben állja meg a helyét. E kötete nyomán olvasója nemcsak tárgyáról, de róla magáról is többet és valóságosabbat tudhat meg. Erről a nyolcvanon felül is friss szellemű, polémiára mindig kész, de mindig kölcsönösséggel kész öregemberről, aki fáradhatatlan vizsgálódásainak eredményeit némi mélabúval tárja elénk.
Könyvét, mondja, Hatvany Bertalannal 1938-ban, az Anschluss után és hatására kezdte írni.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 14 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 16 hét
8 év 16 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét
8 év 19 hét