Skip to main content

Robert Herrick

Robert Herrick: Esti dal Júliának


Jánosbogár vezessen,
Hullócsillag kövessen,
S ahány a manó
– Szeme villanó
Szikra – mind óvón szeressen!

Lidércfény meg ne csaljon,
Kígyó, gyík meg ne marjon;
Csak jöjj, ne habozz,
Nincs semmi gonosz,
Út közben hogy megriasszon.

A sötéttől ne félj te!
A hold ha tán henyélne,
Csillagmiriád
Fényt hint le reád,
Mintha sok-sok gyertya égne.

A jöttödért esengnem,
Júlia, hát lehet, nem?
Lábad ezüstlőn
Elémbe tűnjön:
Én beléd öntöm a lelkem.

(Várady Szabolcs fordítása)


























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon