Skip to main content

(Rusznák Imre)

(Rusznák Imre): [Olvasói levél]

Upor Péter: A Ló utcai közért esete az előprivatizációval (Beszélő, 1991. január 19.)


A sok értékes információ közé egy téves is becsúszott: „Az élelmiszer-ipari szakszervezet kezdeményezésére többfordulós egyeztetési tárgyalások indultak az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban.”

A valóság ezzel szemben az, hogy ez a kezdeményezés a mi szakszervezetünktől, az Élelmiszer-kereskedelmi Dolgozók Önálló Szakszervezetétől indult ki – mivel a cikk témája és az ügy maga is az élelmiszer-kereskedelem, nyilvánvaló, hogy csak elírásról lehet szó.

A riporter egyik kérdése így szólt: „Mi lesz az üzletek alkalmazottaival?” Úgy érezzük, hogy az egész privatizációs foly




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon