Sánta Mária Éva: ATYA-GATYA, HÁT TÉNYLEG, OKTÓBER 14.,1944, LONDON
2016. február 28.
Néha, nem mindig, vigyázzba állok tőle, a HAVAS, így nagybetűvel, vagy a havasgábor, így, kisbetűvel mint fogalom. És a kérdések: Vajon elég jól csináltam valamit? Megfelel-e neki? Érteni-értékelni fogja? Vagy sz@r az egész? Vajon mit nem vettem észre, mire nem gondoltam, amire ő egyből és mindig. Aztán persze nem jó vagy nem elég jó, dörmögés, lehet elölről kezdeni vagy kiegészíteni. Vagy kiborul, veszekszik, néha felrúgja a kukát (!), másnap meglep engem és minket Túró Rudival, mi meg örülünk neki, tényleg és őszintén, és ahogy a Betti mondaná: forró aranyba kellene önteni, de ha nincs, jó a zálogjegy, mert csak az van?!
Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>
Ez lenne, de ha megfeszítenének se menne más, mint, ami szívből, mingyá szipogva, elsőre jut eszembe… :-)
Friss hozzászólások
6 év 34 hét
9 év 7 hét
9 év 11 hét
9 év 11 hét
9 év 12 hét
9 év 13 hét
9 év 13 hét
9 év 15 hét
9 év 15 hét
9 év 16 hét