Skip to main content

Sárdy László

Sárdy László: Legyen Nemzeti Színház a Déli pályaudvar helyén!


A főváros közlekedéshálózatának a szerkezetét legdrágább elemének, a metróhálózatának az átalakításával kell kezdeni.

Létezik az 1-es metró, a kisföldalatti. Úgy jó, ahogy van. Megépült ezután a 2-es számú metróvonal – ezzel már problémák vannak. Belváros alatti állomásainak kijáratai szűkek, újabbakat akarnak építeni.


Sárdy László: Szerencsénk a szerencsétlenségben


Világkiállítás


Nyakig ülünk az adósságokban, eladósodott itt mindenki, a családok, a vállalatok, az államkassza egyaránt. Az utóbbi még külföld felé is jócskán. A pénzköltészeti jogosítványok osztogatása boldognak-boldogtalannak, tragikus helyzetbe hozta az országot. Erre már rájöttek a döntéshozók is. Megkezdett nagyberuházásokat állítottak le, fogtak vissza. Mindez persze azt is jelenti, hogy szerződések sorát rúgják fel (valójában egyoldalúan), több-kevesebb sikerrel érvelve, hivatkozva a helyzet megváltozásától kezdve az égvilágon mindenre.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon