Ez már a negyedik privatizációs törvényhozás hat év alatt Magyarországon. Az 1988–89-es társasági, befektetési és átalakulási törvények eredetileg még nem a privatizációt szolgálták volna, hanem részben az állami szektor mellett a magánszektor megerősödését, részben az állami vállalatok „kinyitását”, vagyonuk egy részének közös vállalkozásba kerülését.
A közjogi jogi személyiséget a német jogi dogmatika teremtette meg egy egészen sajátos történeti szituációban. Az erős porosz (német) állam a bismarcki ún. államszocializmus jegyében úgy akarta részesíteni az erősödő (de még gyenge) polgárságot a hatalomból, hogy a feudális céhrendszerre ráültetve (ön)kormányzó (bár szoros állami felügyelet alatt álló) köztestületekre kívánt bízni közigazgatási feladatokat. Ezért a Német Polgári Törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch) első tervezete (42–57. §) egy egész sor közös rendelkezést tartalmazott a magánjogi és közjogi jogi személyekre.
Magyarország – számos nehézséggel, kerülőúttal, de – úton van a polgári jogállam felé. A polgári jogállamok pedig az államhatalom megosztásának és az államhatalmi ágak egyensúlyának elvére épülnek fel. A modern állam azonban jóval bonyolultabb és nagyobb szervezetrendszer annál, hogysem működésére a hagyományos montesquieu-i elveket változatlanul, illetve kizárólagosan lehessen alkalmazni. A közhatalom-megosztás és az egyensúly biztosításának számtalan variációja alakult ki a különböző államokban – például gyökeresen más a német, a francia és az amerikai kormányzati rendszer.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 36 hét
8 év 9 hét
8 év 13 hét
8 év 13 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 17 hét
8 év 17 hét
8 év 18 hét