Skip to main content

Sipos Anett

Sipos Anett, Zolnay János: Ingatlanpanama

A pesti zsidó negyed elpusztítása

Két fénykép, két mosolygó férfi. Az egyik képen Demszky Gábor főpolgármester látható, amint 2005 áprilisában Hunvald György társaságában részt vesz a Gozsdu udvar–Holló utca beruházás nyitányán, és ezáltal a Városháza szimbolikusan áldását adja a városrész elpusztítására. A másik fotón Mezős Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) elnöke pózol a Síp utca 10.-ben, amikor az Óvás Egyesület tematikus sétára hívta a zsidó negyedben, hogy figyelmeztessék a házrombolások által okozott visszafordíthatatlan károkra. Mezős Tamás szakmailag elfogadható koncepciónak tartotta többek közt a műemléki védettségű Síp utcai házak nagy részének lebontását, és azt, hogy a paravánként megtartott homlokzat mögé, a zsinagóga tőszomszédságában felhúznak hét emeletet.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon