Skip to main content

Szalai Júlia

Szalai Júlia: A „negyvenes”

2016. március 14.

Vannak emberek, akik együtt öregednek az életkorukkal – olyanok, mint a „tipikus” harmincasok harmincas éveikben, és olyanok, mint a „tipikus” hetvenesek, amikor ez utóbbi életszakaszukba lépnek. Vannak azután mások, akik egész életükben „harmincasok” vagy „negyvenesek” maradnak, függetlenül valós éveik számától. Havas Gábor számomra ez utóbbi csoport ismerőseim között talán legmarkánsabb képviselője: úgy látom őt, hogy egész életberendezése, pályafutása – s ha jól sejtem, magánélete – szempontjából vagy harminc évvel ezelőtt kijelölődött a mintaadó életidő, és ő ma is olyan, ma is úgy él, és úgy gondolkodik, mint azt negyvenes évei idején, a SZETA fénykorában és a Beszélő útra bocsátásakor tette.

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Szalai Júlia: A hatalom – fél egészség

– az egészségügy privatizációjáról –


(R)észérvek


Az egészségügy reformjáról gondolkodók körében meglehetősen elterjedtté vált az a .meggyőződés, hogy a rendszer hatékonyabb és célirányosabb működésének legfőbb előfeltétele a tulajdonviszonyok gyökeres megváltoztatása. Sokak szemében a gyógyító szolgáltatások mielőbbi privatizálása annál is időszerűbbnek tűnik, mert a tulajdonviszonyok átalakítása a gazdaság más területein már évek óta folyik, s megfelelő lépések híján félő, hogy az egészségügy a tőkékért folyó versenyben behozhatatlanul lemarad.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon