Zsebnaptáram tanúsága szerint 1980. december 30-án, kedden délelőtt 10 órakor az Angelica kávéházban volt találkozóm. Bemutatkozó beszélgetésre mentem. Kollégám, M. M. december elején elmesélte, hogy újjáalakul a televízió A Hét című műsora, és régi barátja, az új főszerkesztő külső munkatársakat keres. Ő ajánlott engem mint médiapolitikai ügyekben jártas szociológust, aki valamennyire a filmhez is ért, sőt van némi televíziós gyakorlata is.
Te voltál a magyar filmes társadalom egyik kulcsfigurája, kulcskádere a hatvanas években, a magyar film aranykorában. Te voltál a szakmai szövetség főtitkára, a rendezőtanoncok osztályfőnöke, a főiskola rektorhelyettese, a legszélesebb skálán dolgozó filmstúdió vezetője, te rendezted a korszak reprezentatív, „múltlezárós”, „szembenézős” filmjét, a Párbeszédet. Még az amatőrfilmesek szövetségének is te voltál az elnöke. Azután 1970-ben hirtelen eltűntél. Elköltöztél Svédországba. Miért?
Erre többféle válasz van. Mondom az anekdotikusat.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 1 hét
9 év 27 hét
9 év 30 hét
9 év 30 hét
9 év 32 hét
9 év 32 hét
9 év 32 hét
9 év 34 hét
9 év 35 hét
9 év 35 hét