2015. december 8.
Én viszont a gyengéd szobrokat szeretem. A gyengéd hatalom, a soft power gyengéd szobrait. Nem hatalmasodik felém, nem zuhan rám, nem büntet, nem vádol, nem oktat, nem kelt lelkiismeretfurdalást. Nem tank, nem kard, nem ló. Csak ember, emberi. Odaül mellém. Ő ül mellém, mert együtt vagyunk, az én testem is kelljen ahhoz, hogy ő létezzen.
A múltfeldolgozás, a felejtés leküzdése elsősorban a jelent szolgálja, akár kollektív, akár egyéni szinten megy végbe. Hiszen csakis akkor jöhet létre egy jobb, demokratikusabb társadalom, és benne jobb egyének, ha ez a nehéz munka minden szinten lezajlik. Európa keleti fele ebben nem jeleskedik, s mi, magyarok főleg nem, mert a rendszerváltás óta tulajdonképpen csak a restanciákat lehetne sorolni. Elég csak megemlíteni azt a kollektív tehetetlenséget, ami például az ügynöktörvény létrehozását gátolja, folyamatosan visszaveti. Amíg ez a munka nem zajlik le – márpedig össztársadalmi szinten szinte el sem kezdődött –, maradnak az önmagunkról alkotott mitológiák, amelyek egyéni és nemzeti önbecsülésünket is aláássák.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 12 hét
10 év 37 hét
10 év 41 hét
10 év 41 hét
10 év 43 hét
10 év 43 hét
10 év 43 hét
10 év 45 hét
10 év 46 hét
10 év 46 hét