Skip to main content

Tömpe István

Tömpe István: Kezelésekre várva – Részletek Tömpe István: Sugárzó hónapok c. könyvéből (Budapest, Ab Ovo, 2014)

2014. május 3.

Apám és Kádár János • Beszélgetések apámmal •
András • Folytatnám a család történetét

Újra nekiálltam a családtörténetnek, bár ismét abbahagytam. Két éve terjedelmes jegyzeteket készítek, alkalmanként hosszabb részeket is írok. A Kékgolyó utcai klinika folyosóin sétálok, órákat várakozom. Közben gyakran gondolok anyámékra, apámmal néha még álmomban is beszélgetek. Anyámmal más az álombeli viszonyom. Arcára emlékszem, rám mosolyog. Az ágya mellett ülök az intenzív osztályon, emlékszem az érzésre is. De nem beszélgetünk. Mami másként is velem van. Autóban ülök, és mint a régi időkben, amikor élt még, hazafelé mindennap felhívtam. Nyúlnék a konzolon lévő telefonhoz, hogy hívjam.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon