Skip to main content

Tony Judt

Tony Judt: Románia: a rakás legalján


1.


A Plai cu Boi című bukaresti folyóirat[1] 2000. februári számának üdvöskéje egy bizonyos Brianna Caradja hercegnő. A középső oldalakon elhelyezett, lágy tónusú képek a hiányosan vagy bőrökbe öltözött hercegnőt különféle testtartásokban ábrázolják, amint éppen alázatos, félmeztelen parasztokat idomít.

Tony Judt: Európa: a nagy ábránd


1.

Az Európai Közösséget majdnem negyven évvel ezelőtt alapították azzal a deklarált céllal, hogy elősegítse tagjainak „egyre szorosabb” szövetségét. Figyelemre méltó teljesítmény, de nem annyira az, mint szószólói állítják. Célkitűzéseit elvben kevesen ellenzik, és nyilvánvalóak azok a gyakorlati előnyök – például a korlátozatlan kereskedelem –, amelyeket tagjainak nyújt. Végtére is épp ezért akar mindenki csatlakozni hozzá.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon