Skip to main content

up [Upor Péter]

up [Upor Péter]: Médiaháború


1992. szeptember 19. A Fekete Doboz Alapítvány operatőrét a Szabadság téri tüntetésen skinheadek inzultálják, s így csak rendőri védelem mellett tud forgatni. A Porubszky „Potyka” István által vezetett „nemzeti konzervatív gondolkodású fiatalok” a Fekete Doboz munkatársait egyebek között zsidóbérencnek és Soros-ügynöknek nevezik.

1992. szeptember 21. Az alapítványhoz bejelentés érkezik, hogy a skinheadek elhatározták, leszámolnak a Fekete Dobozzal. A BRFK a szerkesztőséghez rendőri védelmet rendel ki.

1992. szeptember22-e, 15óra.




up [Upor Péter]: Szemérmes kegyosztónk


Pongrátz Gergely, az 1956-os Magyarok Világszövetségének elnöke mintegy fél évvel ezelőtt megkeresett néhány kormányzati embert, köztük Antall József miniszterelnököt, hogy a Szabadságharcosok Otthonának létrehozásáról tárgyaljon velük. Pongrátz elképzelései szerint az otthonban, itthon nyomorgó és Nyugatról hazatelepülő ’56-osok kapnának helyet.

A kormányzat a maga sajátos módján támogatta az elképzelést. 1992.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon