Skip to main content

Várady Tibor

Várady Tibor: Egyenlőségkeresés etnikai társadalmakban


A II. világháború utáni Európában nincsen drámaibb és brutálisabb történés, mint Jugoszlávia multikulturális közösségének szétesése. Több olyan évtized után, amikor a különbözőséget védték és valamelyest támogatták is, elszabadultak az etnikai türelmetlenség rágalmazó sztereotípiái, aztán pedig a valóság fokozatosan hozzáidomult e negatív sztereotípiákhoz. Egyre több szerb, horvát vagy muzulmán kezdte tenni pontosan azt, amivel a rivális csoportok felelőtlen és gyűlölködő tagjai rágalmazták őket. Az eredményt jól jellemzik Radovan Karadzsics szavai.

Várady Tibor: Kommunista piacgondolkodás

Amikor 1993-ban a Közép-európai Egyetemre (és Magyarországra) kerültem, egyik első feladatom a felvételi interjú volt. Emlékszem egy orosz jelöltre, akit megkérdeztem, hogy mikor alkalmazandó a bécsi vételi egyezmény. Arról kellett volna beszélnie többek között, hogy a szerződő felek telephelye különböző államokban kell, hogy legyen, és hogy ezek az államok szerződő államok kell, hogy legyenek. A jelölt azt felelte, hogy mivel a bécsi egyezmény piac­orientált, minél gyakrabban kell alkalmazni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon