Skip to main content

Az Autonómia Alapítvány által alapított Tolerancia Díj 1999-es díjazottjai

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


NYOMTATOTT SAJTÓ

I. Révész Sándor
Szabályozott iszonyok
Élet és Irodalom, 1999. január 22.

II. Vajda Éva, Varró Szilvia
Hadházi haddelhadd
Élet és Irodalom, 1999. április 30.

III. Kadét Ernő, Zsiga Alfonz, Miklósi Gábor
Zártkörű rendezvény
Népszabadság, 1999. november 10.

Egyforintos díj

Kenedi János

RÁDIÓ

I. Balla Ferenc
Krajcár Jocó jövendője
MR – Petőfi rádió, 1998. december 25.

II. Kovács Erika
Elfogadni vagy elutasítani a másságot?
MR – Petőfi rádió, 1999. április 13.

III. Borenich Péter, Kovalik Márta és Kovalik András
Munkát, kenyeret!
MR – Kossuth rádió, 1999. július 17.

Egyforintos díj

Sándor Erzsi

MOZGÓKÉP

I. Hégető Honorka
tudósításai a Hír 3 című műsorban
TV3

II. Hell István, Vincze Zoltán
Együtt?
MTV 1, 1999. március 4.

III. Magyar Attila, Daróczi Ágnes
Lungo drom phirdam
MTV 1, 1998. december 1.

Egyforintos díj

A Dunánál című műsor – RTL Klub
















































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon