Skip to main content

Tisztelt Olvasónk!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A BESZÉLŐ rendszeresen foglalkozik az 1956-os forradalom és szabadságharc élő emlékével. Kérjük Olvasóinkat, hogy akinek birtokában vannak egykori dokumentumok a forradalom, az ellenállás és a megtorlás időszakából, bocsássa rendelkezésünkre legalább hiteles másolatban (xerox). Különösen jegyzőkönyvek, röplapok, vádiratok, feljegyzések, naplók stb., valamint korabeli fotók érdekelnek bennünket. A dokumentumokat nemcsak közlés céljából, hanem a történelmi kutatás számára is gyűjtjük.

A Független Jogvédő Szolgálat több szervezettel közösen úgynevezett Kék Könyvet készül közreadni a rendőrség ez évi viselt dolgairól: atrocitásokról, zaklatásokról, jogsértésekről. Kérjük, hogy aki ellenőrizhető adatokkal tudja segíteni munkánkat, jelentkezzék szerkesztőségünk vagy a FJSZ megadott címein.




Megjelent: Beszélő szamizdat, 25. szám (1988/3.), Évfolyam 1, Szám 26


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon