Skip to main content

Farkas Vladimir levele az AB Kiadó vezetőjéhez

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Demszky Gábor
Budapest V.
Bajcsy-Zsilinszky út 62.

Tisztelt Demszky Úr!

Az AB és az ABC budapesti független kiadóknál megjelent a Kanadában élő Faludy György Pokolbeli víg napjaim című könyve. A könyv 390. oldalán az alábbiak olvashatók: „Kenedi… például elmondta, hogy Farkas Vladimir, az ÁVO egyik vezetője – Farkas hadügyminiszter fia – kedvenc szórakozásának tekinti, ha a rabok szájába vizelhet, de előzetesen kivereti az illetők fogait.”

Ennek az idézetnek a valóságtartalma kimerül abban, hogy 1949-től az államvédelmi szervek egyik vezető munkatársa voltam (legmagasabb munkaköri beosztásom főosztályvezető, rangom alezredes volt, emellett tagja voltam az ÁVH kollégiumának és pártbizottságának) és az apám Farkas Mihály egykori honvédelmi miniszter a hazai hírhedt „trojka” tagja volt.

Az idézet tartalma ezen túlmenően legenda, tévhit vagy tudatos rágalom, amelynek semmiféle objektív alapja nincs.

Ezért kérem, hogy politikai kibontakozási programjukhoz híven ezt a levelemet minden változtatás nélkül a rendelkezésére álló módon hozza nyilvánosságra.

A tisztázás érdekében kész vagyok egy interjú keretében is szembenézni olyan élő tanúval (természetesen a könyv szerzőjét is beleértve) vagy más hitelesnek minősíthető olyan bizonyítékkal, aki, illetve amely Ön szerint az általam rágalomnak minősített tényállítás hitelességét megerősítené és ezzel az én nyilatkozatom hamis voltát leleplezné.

Azt hiszem, az nem képezheti vita tárgyát, hogy a bizonyítási kötelezettség ebben a konkrét esetben is a könyv szerzőjét, illetve a felelős kiadót terheli.

Remélem, hogy a levelemben foglaltak célját helyesen értelmezi és ennek megfelelően kérésemnek eleget tesz.

Állásfoglalásáról várom mielőbbi szíves értesítését.

Budapest, 1988. február 16.

Tisztelettel:


























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon