Más vidékeken a halottak napja november elsején kezdődik. Mosonmagyaróváron előbb, október huszonhatodikán. Harminchárom éve történt az a mészárlás, amiről igazat írni eddig lehetetlen, de beszélni is veszélyes tett volt. A Kádár-rendszer hősi múltjában Mosonmagyaróvár úgy szerepelt, mint az ellenforradalom egyik fellegvára, ahol meglincseltek három ávós tisztet. A többi, százvalahány áldozatról kevésbé hangsúlyosan tettek említést.

Nem csoda hát, ha az első nyilvános megemlékezés ezen a napon kicsit felemásra sikeredett.

Az anya: „A lánc teljes. Csak az hiányzik, ki, mikor és miért ölte meg a fiamat.”

A hivatatos változat: 1987. október 12-én, 11.40 körül a budaörsi Vasvári Pál laktanyában hét fő sorállományú katona indult ki az őrsávba, takarítási munkára. Az őröket előzetesen kiértesítették az érkezésükről. A csoport irányításával Cs. József szakaszvezetőt bízták meg. A 2. számú őrhelynél a szakaszvezető beszélgetni kezdett az ott posztoló őrrel, eközben Pozsár honvéd azt javasolta fegyverezzük le az őrt – belső szóhasználattal, „buktassuk meg”. Az őr ideges lett és elzavarta a csoportot.