– A tanácselnök urat keressük! – mondta három gyereke és férje társaságában egy fiatal hölgy az elnöki titkárságon.

– Házon kívül van. Milyen ügyben? – kérdezte a titkárnő, miközben aggódva figyelte a legkisebb ebadtát, aki a telefonkészüléket igyekezett megkaparintani.

– Ha nem intézkednek, napokon belül utcára kerülünk – válaszolta az asszony, majd megpróbálta a kis csibészt leszedni a titkárnő asztaláról.

Jó ötlet, mondhatná bárki, beállítani három csemetével, és lakást követelni a tanácstól. Ebben az esetben nem erről volt szó.

A Gellért-hegy szoknyáján átfut egy szerény, Serleg nevű zsákutca. Ennek a Serlegnek a mélyén ül egy ház, és annak mélyén egy titok. Nem fűszeres, bulvártitok, nem heroinszaküzlet, sem bérgyilkosok szerszámoskamrája, hanem csak egy hervadt, tanácsi titok: egy szétvert, vizes, 46 négyzetméteres, alagsori rejtély…

A rejtély valaha házmesterlakás volt, de már egy évtizede megürült, és azután úgy maradt. Elárvult, elrohadt, elgombásodott – ahogy ez történni szokott ebben a gazdag országban, ahol sok a lakás és kevés az eszkimó.