Skip to main content

Fórum

: Közbeszólás


Értesüléseink szerint meglehetős zártság mellett folyik az új központi metró, a Dél-Buda–Rákospalota (DBR) központi szakasza építésének az előkészítése. (Állítólag október 31. a versenyajánlat beadási határideje.) Úgy tudjuk, szeptember első hetében magas szinten tárgyalások folytak Párizsban a Matra céggel.

tovább →

: Szövetség a Svábhegyért


Az egykori Svábhegy és környéke – kezdettől fogva Budapest közigazgatási határán belül – a főváros legnagyobb kiterjedésű, természeti szépségekben gazdag hegyvidéke volt. Állandó és régente csak nyaralni idejáró, ideiglenes lakói egyaránt egybeforrottak a tájjal. A svábhegyi társadalom vonzódott lakóhelyéhez, magáénak érezte a hegyvidéket, óvta, formálta, fejlesztette sok-sok áldozattal.

Az elmúlt évtizedekben érzéketlenül, lelkiismeretlenül és településfejlesztési szempontból is kontár módon nagymértékben szétrombolták ember és táj harmóniáját.


tovább →

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon