„Na, hogy álltok? Megvan már a 16. szovjet szövetséges köztársaság?” – ezekkel a szavakkal fogadta 1980. október 5-én Usztyinov honvédelmi miniszter Majorov tábornokot, akit az immár hónapok óta tartó súlyos szovjet katonai kudarcsorozat után, 1980. augusztus 9-én neveztek ki az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság új katonai főtanácsadójává. Nem véletlenül esett a választás épp őrá: meglehetősen nagy „intervenciós gyakorlattal” rendelkezett, ő irányította az 1968-as csehszlovák megszállást (erről szóló visszaemlékezéseiből részletek olvashatók a Beszélő 1998.

Bizonyos időközönként a mi kontinentális éghajlati viszonyaink között előfordulnak kemény telek sok-sok csapadékkal. Így történt ez 1978–79 telén, amely alapjaiban megbénította a közlekedést és a gazdaságot Lengyelországban. Újév napján, 1979. január 1-jén összeült a lengyel minisztertanács, hogy megvitassa, miként lehet úrrá lenni a kialakult helyzeten. A következő évben megismétlődött a kemény tél, és felszínre hozta a lengyel gazdaság összes gyengeségét.

jan. 1. Teheránban afgánok és irániak megrohamozzák a Szovjetunió nagykövetségét, Afganisztán megszállása elleni tiltakozásul.

jan. 2–15. Népszámlálás Magyarországon. Az ország lakosságának száma: 10 710 000.

jan. 4. Az USA gabonaembargót vezet be a Szovjetunió ellen.

jan. 11. Közzéteszik a Minisztertanács állásfoglalását az afganisztáni eseményekről, amelyben támogatják a szovjet katonai intervenciót.

jan. 13. Karlsruhéban megalapítják a Zöldek Pártját.

Nézegetem az „évesszéhez” összeállított adatsort. Próbálok visszaemlékezni 1980-ra, de nehezen megy. Túl messze van ahhoz, hogy fölidézzem annak az élethelyzetnek a sajátos zamatát, az akkor sorsdöntőnek gondolt viták indulatát, a füstfelhőben úszó házibulik fülledt tobzódását. Volt idő, amikor nosztalgiával gondoltam ezekre az évekre, de ez elmúlt. Ahhoz pedig még túl közel van ez az év, hogy felfedezhessem benne a történelmi „másság” kutatásra ingerlő, magyarázatot kívánó vagy akár mitikus dimenziókat öltő jellemzőit.

Az abszolút monarchiák alatt keletkezett,
a nagy látóhatárú ércmetszeteken, sőt festményeken
a magas frizurájú dámák, függő parókás főurak, de még
arany-pálcás, csatos, félcipős uralkodók
jelenlétében is nemegyszer látható, olyan hatással,
mintha kintről – de honnan is? léghuzat suhanna be
(nem másként ahogy néha színpadokra) –:
feltűnő gyakran megfigyelhető
egy kósza kis kutya
az előtérben, de oldalt faroltan,
de fejjel a teljesítmény felé
hátsó lábat emelve, mintegy
a művész „félre” szavai gyanánt.

(1980)