Kimaradt egy mondat, az utolsó. Szolnokon Az ember tragédiájának záró szentenciája – „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” – nem hangzott el. Ezt nemcsak és nem elsősorban filológiai, esztétikai szempontból kifogásolták, hanem politikailag. Természetesen nem egyetlen mondat megléte vagy hiánya váltotta ki a hatalom nemtetszését, hanem mindaz, amit e hiány kifejezett.

1. Hobo Blues Band: Rolling Stones Blues – (1)

2. V’ Moto-Rock: Várj, míg felkel majd a Nap – (3)

3. Edda: Álom (Minden sarkon álltam már) – (12)

4. P. Mobil: Miskolc – (8)

5. Korál: Maradj velem – (2)

6. LGT: Embertelen dal – (7)

7. Edda: A fémszívű fiú – (4)

8. Komár László: Oh, csak a hajnal jönne már – (6)

9. Hungária: Rock and roll party – (13)

10. Bródy János: Személyi igazolvány – (–)

11.

Az 1956-os forradalom 25. évfordulója előtt több olyan kutatás is készült a Tömegkommunikációs Kutatóközpontban, amely különböző rétegmintákon próbálta a forradalommal kapcsolatos közvéleményt szondázni. E kutatások közül az egyik nagyüzemekben dolgozó, fiatal munkások körében készült az ’56-os eseményekkel kapcsolatos ismeretekről és véleményekről. Ennek néhány eredményét ismertetjük a következőkben.

Megfigyeltük-e már, hogy ha közeli ismerősünk, barátunk vagy akár bármely ismertebb honfitársunk elhagyja az országot, disszidál, emigrál, kivándorol, külföldre szakad, nyugati országba házasodik vagy (egyszerűen) tartós külföldi munkavállalási engedélyt kap, és konzuli útlevéllel járja a világot, szóval elmegy tőlünk, elhagyja megszokott környezetét, munkáját, családját, itt hagyja idős anyját vagy éppen még nevelésre szoruló gyerekeit, abbahagyja munkáját, amely érdekelte, foglalkoztatta, amelybe sokszor éveket-évtizedeket invesztált, feladja nehezen összekuporgatott „vagyonát” és státu

Farkas Bertalan

A szocialista Magyarországon korántsem kivétel, mégsem mindennapos az első magyar űrhajós, a Szojuz-36 kutató-űrhajósa, Farkas Bertalan életrajza. Életútja elsősorban azt bizonyítja, hogy a hivatástudat, a szorgalom, a felelősséggel végzett munka töretlenül vezet előre – Farkas Bertalan esetében egészen a világűrig. (…)

Öt év kemény tanulás betetőzését jelentette, amikor 1972-ben az alkotmány napján hadnaggyá avatták a Kossuth Lajos téren. (…) Öt év alatt megszerezte az I. osztályú vadászrepülő minősítést.

Ha 1980 legérdekesebb első kötetéről kellene írnom, akkor sok minden az eszembe jutna (vagy épp semmi), de Kornis Mihály kötete biztosan nem. Ez a kötet az „érdekes” jelzővel aligha írható körül (hacsak nem a sértés szándékával), s valahogyan az „első kötet” megnevezés sem illik rá.

Holott persze első kötet.

Az 1980-as év csendesebb volt az előtte lévőnél és az utána következőnél, a mából visszanézve fordulópontnak látszó 1979-nél és a Mephisto mellett a Psyché körüli vitákat hozó 1981-nél. Hosszú évek hányattatásai és tervei, előkészületei után nagy várakozás közepette ekkor mutatták be Huszárik Csontváry-filmjét és Radványi Géza Circus Maximusát. Nagy motívumok filmje mindkettő.

jan. 1. Teheránban afgánok és irániak megrohamozzák a Szovjetunió nagykövetségét, Afganisztán megszállása elleni tiltakozásul.

jan. 2–15. Népszámlálás Magyarországon. Az ország lakosságának száma: 10 710 000.

jan. 4. Az USA gabonaembargót vezet be a Szovjetunió ellen.

jan. 11. Közzéteszik a Minisztertanács állásfoglalását az afganisztáni eseményekről, amelyben támogatják a szovjet katonai intervenciót.

jan. 13. Karlsruhéban megalapítják a Zöldek Pártját.

Bizonyos időközönként a mi kontinentális éghajlati viszonyaink között előfordulnak kemény telek sok-sok csapadékkal. Így történt ez 1978–79 telén, amely alapjaiban megbénította a közlekedést és a gazdaságot Lengyelországban. Újév napján, 1979. január 1-jén összeült a lengyel minisztertanács, hogy megvitassa, miként lehet úrrá lenni a kialakult helyzeten. A következő évben megismétlődött a kemény tél, és felszínre hozta a lengyel gazdaság összes gyengeségét.

„Na, hogy álltok? Megvan már a 16. szovjet szövetséges köztársaság?” – ezekkel a szavakkal fogadta 1980. október 5-én Usztyinov honvédelmi miniszter Majorov tábornokot, akit az immár hónapok óta tartó súlyos szovjet katonai kudarcsorozat után, 1980. augusztus 9-én neveztek ki az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság új katonai főtanácsadójává. Nem véletlenül esett a választás épp őrá: meglehetősen nagy „intervenciós gyakorlattal” rendelkezett, ő irányította az 1968-as csehszlovák megszállást (erről szóló visszaemlékezéseiből részletek olvashatók a Beszélő 1998.