Skip to main content

Ezt mondtuk mi…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az 1956-os forradalom 25. évfordulója előtt több olyan kutatás is készült a Tömegkommunikációs Kutatóközpontban, amely különböző rétegmintákon próbálta a forradalommal kapcsolatos közvéleményt szondázni. E kutatások közül az egyik nagyüzemekben dolgozó, fiatal munkások körében készült az ’56-os eseményekkel kapcsolatos ismeretekről és véleményekről. Ennek néhány eredményét ismertetjük a következőkben.

Az 1956-os események minősítése fiatal üzemi munkások körében 

Megoszlás (%)

Forradalomnak indult, és csak később vált ellenforradalommá 50

Elejétől végéig ellenforradalom volt 38

Egyéb válasz 12

Összesen 100

Vélemények az ’56-os események okairól fiatal üzemi munkások körében

Okok / Megoszlás (%)

A személyi kultusz hibái 43

A revizionista pártellenzék 6

Belső reakció 13

Külső reakció 20

A pártegység hiánya 13

Hidegháborús helyzet 5

A megkérdezett fiatal üzemi munkások viszonyulása az 1945 utáni egyes történelmi korszakokhoz


<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /> 

ismeri, érdekli

nem ismeri, érdekli

ismeri, nem érdekli

nem ismeri, nem érdekli

összesen

1945–48

7

20

67

6

100

1949–52

1

32

24

43

100

1953–55

4

51

18

27

100

1956

20

28

39

13

100

1957–59

1

34

11

54

100


A forradalom egyes eseményeinek említési gyakorisága a megkérdezett fiatal üzemi munkások körében

az adott eseményt említők aránya az összes megkérdezett közül (%)


Tüntetés október 23-án 60

A rádió ostroma 59

A budapesti pártház ostroma 57

az adott eseményt említők aránya

az összes megkérdezett közül (%)

Szovjet segítség 43

Kádár-kormány megalakulása 41

Középületek, stratégiai pontok megtámadása és elfoglalása október 23.-án 31

Varsói Szerződés felmondása 24

Szovjet csapatok kivonulása Budapestről 21

Börtönök megnyitása 21

Mindszenty kiszabadulása 20

MSZMP megalakulása 18

fegyveres harc november 4-ig 16

Új tsz-politika 16

Munkásőrség megalakulása 15

Az életszínvonal emelését szolgáló intézkedések 15

A Nagy Imre-kormány intézkedései 14

Beszolgáltatás eltörlése 11

Petőfi Kör 10

Lincselések 10

Felelősségre vonás 10

Rákosi leváltása 9

Az események demokratikus forradalommá nyilvánítása 9

Munkástanácsok alakulása 9

Nagy Imre az ENSZ-hez fordul 9

KISZ megalakulása 9

1957 tavaszi nagygyűlések 9

’56 júliusi Központi Vezetőségi ülés 8

Szimbólumok, képek, könyvek megsemmisítése 7

A Nagy Imre-kormány megalakulása 7

Pártok alakulása 6

Semlegesség proklamációja 6

Munkástanácsok megszüntetése 6

Provokáció a Parlament előtt 5

Határok megnyitása 5

Sztrájkok 5

Gerő beszéd 4

Sztálin-szobor ledöntése 4


















































































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon