Skip to main content

Sajtóbotrányok

Petri György: Fekete-újságírás kékfényben
A denunciáns újságírás műfogásai


Fekete Sándor az Új Tükör szeptember 9-i számában terjedelmes pamfletet szentelt Konrád György Antipolitika című esszéjének. tovább →

Dalos György: Az Orfeó-botrány
A szerző sajtótörténeti esszésorozatából


Taxisofőr: – Maga rendőr vagy újságíró?
Fiatalember: – Mind a kettő.
Taxisofőr: – Micsoda idők!



(Egy francia filmvígjátékból)


I.


A történet három színhelyen játszódik: az (elérhető) nyilvánosság előtt, a (védettnek hitt) magánéletben és a (gyermek- és ifjúságvédelmi) rendőrség kihallgatóhelyiségeiben. Hőse: az Orfeó együttes, egy amatőr bábos és színjátszó csoport. Tagjai: tizenéves fiatalok, vezetője egy szobrászművész.

Az Orfeó együttes 1970 tavaszán alakult.




tovább →

[Éliás József]: Beszélő-beszélgetés Éliás József nyugalmazott református lelkésszel


Elöljáróban két dokumentum

1.

MOCSÁR Gábor
Délibábjaim városa
Magvető, 1981, 159–162. old.

Megtisztelő meghívást kaptam: menjek el a pedagógusok Bethlen utcai klubjába, író-olvasó találkozóra. (…) A beszélgetés során szóba hoztam az egyetemi templom dolgát. (…) Mondtam a találkozón, úgy tudom, hogy az egyház az egyetemi templomot felajánlotta az államnak, s az állam nagy nehezen átvette…

Nem folytathattam tovább. A hátsó sorokban egy éltesebb hölgy élesen felkiáltott:

– Nem igaz!












tovább →

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon