Skip to main content

Kartotékok

(Az 1987. évi 25. tvr. csapdái)


Idén január óta a magyar állampolgárok útlevele már majdnem olyan, mint egy nyugat-európaié vagy amerikaié. Feltéve persze, hogy megkapják.

Lapunk 21. számában, amely 1987 októberében jelent meg, felsoroltuk a régi útlevél-jogszabályok visszásságait. E visszásságok gyakorlati következményeit huszonnyolc esetleírással dokumentáltuk. Cikkünk javaslatokkal zárult: azt próbáltuk összefoglalni, mit várunk, mit várhatunk a készülő új útlevél-jogszabálytól.

Nagyon sokat nem vártunk.





„Nem a hatalom gyakorlása vagy az engedelmesség megszokása alacsonyít le,
hanem az olyan hatalom gyakorlása, amelyet törvénytelennek tart az ember,
és az olyan hatalomnak való engedelmesség, amelyet bitorlottnak és elnyomónak tekint.”



(Tocqueville)


A Rusai-bizottság közleménye


A Rusai ellen eljáró Heves megyei szervek az elmúlt napokban több írásos tájékoztatást indítottak útjára, amelyek ugyan azzal a szándékkal születtek, hogy az ügy korrekt jogszerűségét dokumentálják, azonban inkább a törvénytelenségekre világítanak rá, sőt maguk is törvénysértők.

1988. január 6-án kelt a Legfőbb Ügyészség rövid levele – aláírója dr. Balassa Tibor ügyész –, melyet Lengyel Gabriellának küldtek el. Ő volt ugyanis a Bizottság közös levelének feladója. Értesítik Lengyel Gabriellát, hogy beadványát átküldték a Heves megyei főügyészséghez, mint illetékes szervhez.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon