Nyomtatóbarát változat

A Rusai ellen eljáró Heves megyei szervek az elmúlt napokban több írásos tájékoztatást indítottak útjára, amelyek ugyan azzal a szándékkal születtek, hogy az ügy korrekt jogszerűségét dokumentálják, azonban inkább a törvénytelenségekre világítanak rá, sőt maguk is törvénysértők.

1988. január 6-án kelt a Legfőbb Ügyészség rövid levele – aláírója dr. Balassa Tibor ügyész –, melyet Lengyel Gabriellának küldtek el. Ő volt ugyanis a Bizottság közös levelének feladója. Értesítik Lengyel Gabriellát, hogy beadványát átküldték a Heves megyei főügyészséghez, mint illetékes szervhez. Megígérik azonban, hogy az eredményről közvetlenül tájékoztatják majd a címzettet.

Január 13-án a Heves megyei főügyész, dr. Patkó Benjámin az alábbi levelet küldte Philipp Tibor címére:

A Rusai László védelmére alakult társadalmi bizottság tagjainak a Legfőbb Ügyészséghez és a Heves Megyei Főügyészséghez intézett kérelmére a következő tájékoztatást adjuk:

Rusai László ellen a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 148. § (1) bekezdésébe ütköző izgatás bűntette miatt indult büntetőeljárás. A törvényes eljárásban beszerzett bizonyítékok alapján a nyomozó hatóság az ugyanilyen bűncselekmény miatt már korábban is eljárás alá vont Rusai Lászlót gyanúsítottá nyilvánította és előzetes letartóztatásba is helyezte. Az eljárás során felmerült Rusai László elmeállapota megvizsgálásának szükségessége.

Ezért a nyomozó hatóság jogszabályi kötelessége volt az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (Budapest X., Kozma u. 13. Pf. 22.) szakértői tevékenységének igénylése, véleményének beszerzése. A szakértői véleményre tekintettel a nyomozó hatóság – ügyészi jóváhagyással – a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.) 139. § (1) bekezdés c) pontja alapján – a Btk. 22. § (b) pontja szerinti büntethetőséget kizáró ok (kóros elmeállapot) miatt – a büntetőeljárást megszüntette.

A büntetőeljárásban Rusai Lászlónak a védelemhez való jogát a nyomozó hatóság biztosította.

Megítélésünk szerint az eljárás során ügyészi intézkedést igénylő törvénysértés vagy mulasztás nem történt.










1988. január 20-án a Heves Megyei MSZMP „Népújság” c. lapjában merőben szokatlan közlemény jelent meg, melyet a Magyar Rádió a következő napon többször is bemondott hírműsoraiban.


Tájékoztatás

A Heves Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozást folytatott Rusai László, 32 éves hatvani lakossal szemben, aki 1987 nyarától több alkalommal a város különböző helyein ellenséges tartalmú írásokat és más anyagokat helyezett el.

A Heves megyei Főügyészség elrendelte a férfi elmeállapotának megfigyelését. Ennek során az igazságügyi szakértők elmebetegséget állapítottak meg. Ezért a nyomozást, büntethetőséget kizáró ok miatt megszüntették. Rusai László jelenleg a Gyöngyösi Városi Kórház idegosztályán orvosi kezelés alatt áll.







Január 19-én kelt a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság Állambiztonsági Vizsgálati Szervének határozata a Rusai ellen folyó nyomozás megszüntetéséről, büntethetőséget kizáró okból. A határozat indoklása ismét meglepetéssel szolgál:

1987. november 9-én nyomozást rendeltünk el ismeretlen tettes ellen, aki 1987. november 6-án és 7-én Hatvan város belterületén több helyre „RUSZKIK HAZA” feliratot írt.

A nyomozás során ellenőrzést végeztünk Rusai László Hatvan, Hegyalja u. 100. szám alatti lakosnál. Megállapítottuk, hogy házának bejárati kapuján egy plakátra ugyanezt a feliratot, továbbá „SZABADSÁGOT” és a lakás utcára néző ablakára pedig „FASISZTA RENDŐRÖK” feliratot írták.




Az ügyben igazságügyi írásszakértőt vontunk be, aki véleményében kijelentette, hogy a városban és a Hegyalja u. 100. szám alatti házon talált feliratok és iratok kétséget kizáróan Rusai László kezétől, illetve írógépétől származnak, akinél a megtartott házkutatás során az üggyel kapcsolatba hozható bizonyítékokat foglaltunk le.

1987. november 16-án a Heves Megyei Főügyészség hatóság megsértése vétség alapos gyanúja miatt rendelt el nyomozást Rusai László ellen, mert nevezett olyan tartalmú levelet küldött a Budapesti Katonai Ügyészségre, amelyben leírtak sértik a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság hivatásos állományának tekintélyét.

A Főügyészség az ügy nyomozását szervünkhöz áttette, melynek során beszerzett bizonyítékok alapján – írásszakértői vélemény és egyéb tárgyi bizonyíték – megállapítottuk, hogy a cselekményt Rusai László követte el.

Az eljárás ideje alatt adatok merültek fel Rusai elmebetegségére vonatkozóan, ezért igazságügyi elmeorvos szakértőt rendeltünk ki. Az elsődleges vizsgálatot végzők javaslatára nevezett elmemegfigyelésére került sor. Az erre is alapozott szakértői vélemény megállapította, hogy Rusai László elmebeteg, téves eszmékkel jellemezhető hasadásos elmezavarban szenved, a bűncselekmények elkövetésekor is már elmebeteg volt, képtelen arra, hogy cselekményeinek következményeit felismerje és felismerésének megfelelően cselekedjék.








Legsúlyosabb kifogásunk a „Népújság” tájékoztatójával, s a szöveget kritikátlanul ismétlő Magyar Rádióval szemben merül föl. A nagy nyilvánosság előtt olyan tettek elkövetését tulajdonítják Rusainak, melyeket nem bizonyítottak be. Azt, hogy a rendőrség bizonyítékai megállják-e a helyüket, csak bíróság döntheti el. A bíróság döntéséig legfeljebb alapos gyanúról lehet beszélni. Az újság és a rádióközlemény azonban tényszerűen állítja, hogy Rusai a neki tulajdonított cselekményt elkövette. Még kevésbé elfogadható, hogy ország-világnak azt adják tudtára Rusairól – teljes nevének és lakcímének említésével –, hogy elmebeteg. Ez a személyiséghez fűződő jog megsértése.

Lehet, hogy a közleményt kiadó rendőri szervek nem ismerik a törvényt, de lehet, hogy akár törvényszegés árán is szívesen propagálják: aki ellenséges, az tébolyult.

Sajnos dr. Patkó Benjámin, a törvényesség legfőbb helyi őre, akinek formailag korrekt válaszát a Bizottság ezúton is köszöni, hasonlóképpen egybemossa a gyanút a bizonyított tettel. Rusai gyanúsítottá nyilvánításának és előzetes letartóztatásának okai között megemlíti, hogy korábban is eljárás alá vonták ugyanilyen bűncselekmény miatt. Csakhogy az ügy akkor sem került bíróság elé, következésképpen a bűncselekményt nem bizonyították. Miért támasztana alá egy korábbi, be nem bizonyított gyanú újabb gyanút s egy letartóztatást?

A megyei főügyész tájékoztatásában még egy mulasztást követett el: nem tett említést arról, hogy Rusait egyszersmind a hatóság megsértésével is gyanúsították, mint erről az eljárás megszüntetését hírül adó határozat indoklásában szó esik.

Az alábbiakban ismertetjük az önmaga farkába harapó kígyónak ezt a különös esetét.

Rusai 1988. szeptember 20-án ezt a beadványt küldte el:

KATONAI ÜGYÉSZSÉG
VIZSGÁLATI OSZTÁLY

Lassan már két hónapja lesz, hogy a hatvani Rendőrkapitányság pribékjei részéről rendszeres zaklatások érnek. Úgymint: 1987. július 28-án, 30-án, augusztus 17-én, 23-án, 25-én, szeptember 14-én.

Szeptember 15-én erőszakkal behatoltak (kifordították sarkából a kaput) házamba, Hegyalja út 100. Elvittek egy nylon borítót önéletrajzi írásokkal.

Szeptember 16-án erőszakkal behatoltak (kiszerelték az ablaküveget) anyám lakásába, Székely utca 12.

Állampolgári jogon visszautasítom mind magamat, mind családomat érintő zaklatások, megfélemlítések és üldöztetés bűntettét.

Tereljék vissza ezeket a brigantikat a jog sáncai mögé, még mielőtt elszabadulna a pokol.

Tisztelettel:

Rusai László

















(A szöveg nem hitelesített másolatban jutott a Bizottsághoz.) A beadványt tehát a Budapesti Katonai Ügyészség a Heves Megyei Főügyészségnek továbbította, ahol nem a panaszt, hanem a panaszost kezdték vizsgálni, s az ügy, fordított előjellel végső soron ahhoz a rendőri szervhez került vissza „nyomozásra”, amellyel szemben Rusai panaszt tett. A megyei főügyészség a „hivatásos állomány tekintélyén esett sérelemnek” minősítette Rusai beadványát, s ezzel bizonyára bátorította a hivatásos állományt a gátlástalan megtorlásra.

Végezetül említjük meg, hogy dr. Patkó Benjámin egy héttel korábban tájékoztatta a Rusai-bizottságot az eljárás megszüntetéséről, mint ahogy erről a rendőrség határozata megszületett volna.

Az ismertetett dokumentumok még mindig homályban hagyják, hogy miért tartották Rusait 30 napon túl az Elmemegfigyelőben, s az Elmemegfigyelő véleményének birtokában miért húzták a nyomozás megszüntetéséről szóló döntést három hétig; miért vitték Rusait újra az egri rendőrségre, majd onnan egyenesen a gyöngyösi elmeosztályra, ahelyett, hogy szabadon bocsátották volna.

Rusai változatlanul a gyöngyösi zárt osztályon van, elhelyezésének körülményei legalább annyira vallanak őrizetre, mint gyógykezelésre. Látogatásaink során állapotát, s a vele szemben tanúsított bánásmódot is változónak láttuk. Január 25-én – miután három nappal korábban levelet juttatott ki barátainak, melyet azok nyilvánosságra hoztak, ismét szigorúan ellenőrizték a látogatást, s az ápolók fülünk hallatára leplezetlenül fenyegették, ha megint levelet csempészne ki.

Változatlanul követeljük Rusai szabadon bocsátását, hogy önként, maga választotta orvosra bízhassa gyógykezelését.

Budapest, 1988. január 25.
A Rusai-bizottság

---

Szerkesztőségünk levelet kapott a Rusai-üggyel kapcsolatban, írója mint ápoló dolgozott egy ideig a gyöngyösi kórház Béla Árpád vezette férfi pszichiátriai osztályán. Levelében – többek között – itt szerzett tapasztalatairól számol be.

„Béla Árpád nagyon rossz hírben áll Gyöngyösön és környékén. Rendkívüli módon korrupt, valamint sok embert fosztott meg személyi szabadságától. Véleményem szerint a testi épsége sincs biztonságban, annyira nagy az ellenszenv iránta. Különösen az olcsó kocsmák, talponállók közönsége nem kultiválja egyéniségét. A kényszerelvonósokkal és az ittas állapotban beszállított betegekkel (elsősorban a notórius visszaesők) alkalmazott szadista, kegyetlen bánásmódja haragította rá ezt a réteget. De alkalmaz ilyen módszereket más betegekkel szemben is. Egy példa, melyre nagyon jól emlékszem. …-körül jelentkezett M. M. nevezetű beteg, aki többször állt már elmegyógyászati kezelés alatt, és a b. v. intézetben[SZJ] is megfordult már lopás miatt. Béla Árpád őt nem tartotta betegnek, hanem csavargónak vélte, aki néhány nap pihenés reményében kereste föl a pszichiátriát. Az ápolóknak előírta, hogy napi 3 alkalommal »farádkezelést« kell alkalmazni, amely úgy történik, hogy az ágyra lekötözött beteg testén »farádgéppel« áramütéseket váltanak ki. Ez iszonyatos fájdalom lehet, még a legkeményebb emberek is üvöltenek tőle. Az ápolóknak megszabta, hogy a kezelést addig kell folytatni, amíg M. M. úgy dönt, hogy meggyógyult, elhagyja az intézetet. Az ápolók többnyire igyekeztek csökkenteni a »farádkezelés« idejét, de a főorvostól való félelem miatt néha eleget tesznek kívánságának. Szóval, ez egy jellemző eset, így kezeli betegeit Béla Árpád, a gyöngyösi elmegyógyász. Az ilyen eseteknek a legszegényebb, védtelen, elhagyott emberek az elszenvedői. Egyszer megkérdeztem egy régi ápolót a kezelőben történtekről, azt válaszolta, hogy ez jó hatást vált ki a részegség bűnét elkövetőkből, hiszen úgy fognak félni az osztálytól, hogy nem isznak többet.”


Levélírónk ugyan nevével és címével írt, mi mégsem fedjük fel kilétét, mert egyetértünk vele:

„A Rusai Lászlóval történt eljárás egyben figyelmeztető a vidéki ellenzék nehezebb helyzetére. Budapesten jobban megoszlik a figyelem, míg itt egy város vagy egy egész megye állambiztonsági rendőrei rávetik magukat a hatalommal nyíltan szembenálló állampolgárra.”

• Kartotékok