Világtörténelmi mértékkel mérve Kelet-Európa egyetlen eredeti politikai találmánnyal dicsekedhet. Ez a bolsevizmus. Tudjuk, még oroszok is mondják róla, hogy import – de hát mi mindenről azt szoktuk mondani, hogy idegen, amit nem szeretünk. Holott az igazság az, hogy amit a legkevésbé szeretünk – hiszen a pokoli fasiszta epizódról nincsenek heves érzéseink, még a lengyeleknek is alig –, az történetesen a legsajátabb szellemi tulajdonunk. Az, hogy importáltnak, idegennek tekintjük, az csak a szokásos hárítás, a szellemi – nem erkölcsi – felelősségvállalástól való ismerős vonakodás.

Véleményed szerint a marxizmus és a liberális demokrácia (nevezzük így a továbbiakban) hogyan viszonyul egymáshoz? Ezek egymást kizáró, egybeépülni képes eszmerendszerek vagy antagonisztikus ellentmondás van-e közöttük?

Mindjárt a bevezetőben annyit elmondanék, hogy nem vagyok igazán kompetens erre a kérdésre választ adni, mivel sem marxológus, sem marxista nem vagyok, nem is voltam. Tehát csak úgy tudok a kérdésre válaszolni, mint egy társadalomkutató, akit persze a társadalomtudomány e fontos hagyománya – a marxizmus – érdekel, arról valami véleménye kell, hogy legyen.