Skip to main content

A második világból


Európa újabbkori történelmében ismét Közép-Európáról beszélünk. Nem először és valószínűleg nem is utoljára. És éppen akkor – a nyolcvanas évek elején – kezdtük mi, ezen az égtájon élők európai hovatartozásunkat firtatni, amikor a Nyugat már-már „leírta” magában Európát. Az ő szemükben a politikai detant, a helsinki remények szétfoszlása, nem utolsó sorban a Szolidaritás lengyelországi betiltása után Európa nem látszott többnek, mint romantikus nosztalgiának, szépelgő ábrándnak.


Augusztus 23-án, amikor kijöttem a börtönből, ahol négy napot töltöttem, nagy érdeklődéssel hallgattam a Szabad Európa Rádióban, hogy mi történt a legutolsó forró napokban. Így esett, hogy ennek a rádióállomásnak a budapesti tudósítója, Varga György volt az első, aki tájékoztatott az augusztus 21-i prágai Vencel téri tüntetésről.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon