Skip to main content

Felhívás hangpróbára

2014. szeptember 1.

Kedves Barátunk,
november 14-én átadjuk a nyilvánosságnak „Az egyetem halottai” munkacímű emlékművet.

Hogy az emlékmű felavatása katartikus lehessen, a segítségedre volna szükségünk.

Ha volna egy-másfél órád szeptember 6-án, szombaton 11-től, kérlek, gyere el az ELTE BTK campusának főkapujához (VIII. ker. Múzeum krt. 6–8.).

Valójában a hangodra volna szükségünk, arra, hogy az áldozatok neveit együtt felolvasva, szembesülhessünk a novemberi átadás technikai problémáival. Igazán fontos tehát , hogy elegen legyünk ott: hangtechnikai okoknál fogva is.

Kérünk, az alábbi mailen jelezz vissza, hogy el tudsz-e jönni.

Köszönjük,

György Péter és a projekt emlékezői

gyorgy [dot] peter [at] btk [dot] elte [dot] hu

Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon