Skip to main content

Lackfi János irodalmi estje január 22-én

a műfordítók egyesületének szervezésében

A fordítás: életmeghosszabbítás?

Csakugyan: aki fordít (és az is, aki fordítást olvas!), bejáratos sok száz év kolostoraiba, szalonjaiba, nyomozóirodáira, ott van csatatereken és nászágyakban, szülőszobákban és templomokban, akadémiákon és zsibvásárokon, mégpedig nem mint illetéktelem betolakodó, hanem mint különmegbízott és VIP-vendég. A fordítás elvisz oda, ahol nem jártunk és nem is járhattunk, mert hiszen az irodalom világai épp csak hogy szomszédosak a valóság világaival. Több mint tizenöt év műfordítói kalandjai, több mint háromszáz lefordított szerző, zömmel franciák: Apollinaire, Racine, Breton, Delteil, Echenoz, Maeterlinck, Reverdy, Queneau és még sokan mások!

Reményeink szerint jóval több, mint egy szokásos irodalmi est!

Lackfi János
József Attila-díjas költő-műfordító estje

Beszélgetőtárs:

Imreh András
költő-műfordító

2008. január 22. (kedd), 18 óra

A Ráday Könyvesház melletti Galériában
Budapest, IX. Ráday u. 25.

Mindenkit szeretettel várunk!

A rendezvényt a MASZRE támogatja

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon