Skip to main content

Lehetséges – Kiadvány Kis János 70. születésnapjára

LEHETSÉGES – Kis Jánosnak tanítványaitól

Szerkesztette: Kovács Kriszta és Tóth Gábor Attila

Megjelent a Kalligram gondozásában, a szuverén.hu támogatásával.

A szerkesztők előszavából

Ebben a könyvben tizenkilenc szerző köszönti írással Kis Jánost hetvenedik születésnapján. A borító és különösen az alcím elárulja, hogy az olvasó nem hagyományos Festschriftet tart a kezében, mellyel a pályatársak, kollégák szoktak tisztelegni az ünnepelt személy előtt. Tíz évvel ezelőtt már megjelent egy ilyen kötet From Liberal Values to Democratic Transition címmel a Közép-Európai Egyetem kiadójának gondozásában, neves hazai és külföldi tudósok közreműködésével. Ez most a tanítványok kötete. De hiszen nincs Kis János-iskola, nincs egy időszak és egy helyszín, melyhez kötni lehetne a mester és tanítványai tevékenységét, sőt nincs jól körülhatárolható tanítványi kör sem – szólhat az ellenvetés. Ez igaz, e kötet szerzői közül kevesen ismerik jól egymás munkáit, és még ritkább a személyes ismeretség közöttük. Összeköti azonban őket, hogy akár formális tanár-diák kapcsolatban az egyetemen, akár informális módon nagyon sokat tanultak Kis Jánostól. Világképe, személyes példaadása és lényeglátó útmutatásai meghatározó befolyást gyakoroltak gondolkodásukra, életpályájukra.

A gyűjteményes kötet leginkább az ünnepelthez szól. Úgy gondoltuk, a vállalkozás akkor lehet igazán sikeres, ha az elméleteire, meglátásaira reflektáló, azokat továbbfűző, esetleg azokkal polemizáló szövegeket gyűjtünk egybe. Az egyes fejezetekben olyan fogalmak (igazságosság, legitimitás, erkölcs, demokratikus intézmények, szabadságjogok, útkeresés) köré csoportosítottuk az írásokat, amelyek kulcsfontosságúak Kis János munkáiban. A dolgozatokat vagy kifejezetten ebbe a kötetbe készítették a szerzők, vagy angolul publikált előzményt dolgoztak át a célnak megfelelően. Így a magyarul első közlésnek számító cikkekkel azt a kedvező másodlagos hatást is elérhetjük, hogy a hazai filozófai, etikai, eszmetörténeti, jogi, közgazdasági irodalom olvasóközönségéből sokan haszonnal forgathatják a tanulmánykötetet.

Könyvünk alcíméhez már fűztünk néhány magyaráz(kod)ó mondatot. A címmel elsősorban az ünnepelt világlátásából szeretnénk megragadni valamit. A Lehetséges arra utal, hogy Kis János munkáit az a szilárd hit hatja át, hogy az ember a természeti törvényeknek alárendelve is szabad és autonóm lény, és ennek köszönhetően gyakran bebizonyosodik: amit korábban lehetetlennek éreztünk, mégiscsak lehetséges. Az utópizmus és a realizmus útvesztőit elkerülve nem prófétál arról, hogy mi fog történni, de nem is akarja elfogadtatni az elfogadhatatlant, hanem töretlenül igyekszik megmutatni: lehetséges, hogy helyes irányba változzanak a dolgaink, és jól tesszük, ha ezt törekszünk előmozdítani. Ahogy az 1980-as években arról írt, hogy lehetséges a békés, koordinált rendszerváltás, úgy most azt képviseli, hogy lehetséges a liberális demokrácia rekonstrukciója. Lehetséges erkölcsi, politikai és jogi értelemben a helyest megkülönböztetni a helytelentől. Lehetséges, hogy a politikai vezetők döntéseiben az érdekek és az értékek összhangba kerüljenek. Lehetséges, hogy az emberek alapvető erkölcsi jogairól döntő bíróságok az adott társadalmi és történeti körülmények között helyes ítéletet hozzanak.

Persze címével e kötet visszautal két korábbi műre is. 1972-ben készült el a Bence György, Kis János, Márkus György szerzőtrió Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan? című munkája. Az „anti-tőke” – vagy a hatodik fejezetére (Lehetséges-e egyáltalán kritikai gazdaságtan?) utaló népszerűbb nevén az Überhaupt – a marxi elmélet és a szocialista tervgazdaság páratlan színvonalú kritikáját fogalmazta meg. Erre is emlékeztetett az a könyv, amelyet 1993-ban Lehetséges-e egyáltalán? címmel Márkus Györgynek készítettek hatvanadik születésnapjára a tanítványai, köztük Kis János.

A mostani kötet szerzői nem a marxi-lukácsi tradíció folytatói, még csak nem is szakítottak vele, mert sosem voltak ennek a szellemi vonulatnak a részei. Ránk Kis János mai politikai filozófiai nézetei voltak orientáló hatással. A címválasztás e tekintetben azt fejezi ki, hogy filozófiai, fordítói és közéleti műve megkerülhetetlen és elsőrangú része az említett magyar kulturális hagyomány fejlődésének. Filozófusként felülvizsgálta a marxista tradíciót, meghonosította az egalitárius liberalizmus igazolóelveit, és óvó bírálattal támogatta az alkotmányos demokrácia intézményrendszerét. Fordítóként magyarul elérhetővé tette Rousseau, Fichte és Kant műveit. Közéleti aktivitása talán úgy foglalható össze dióhéjban, hogy a Kádár-rendszer demokratikus ellenzékének vezéralakja és a szamizdat Beszélő vezető szerkesztője volt, az 1989-es rendszerváltás előmozdítói közé tartozott, majd a liberális párt első elnökeként tevékenykedett, 1991 után pedig – az egyetemi tanítás és kutatás mellett – a közéleti viták súlyos érveket felvonultató, a vitapartnerekre maximálisan figyelő résztvevőjeként maradt a figyelem fókuszában.

Kis János eredeti elgondolásai, egyedülálló érvelésmódja és elegáns vitastílusa nem csak a tanítványait ejtik rabul. Érdemes felidézni, mit írt tíz évvel ezelőtt az angolnyelvű ünnepi kötet előszavában a szerkesztő, Ronald Dworkin: „Abban a szerencsében volt részem, hogy több országban, különféle eseményeken (szemináriumokon, konferenciákon, asztaltársaságban) beszélhettem Jánossal és hallhattam előadásait. Legélénkebben arra emlékszem, hogy pár évvel ezelőtt láttam őt előadni a szólásszabadságról Budapesten egy zsúfolásig megtelt teremben. Amellett érvelt, hogy nemcsak azoknak az eszméknek a szabadságát kell biztosítani, amelyek közel állnak a szívünkhöz, hanem azokét is, amelyektől félünk. Ezt olyan embereknek mondta, akik közül sokan szörnyű szenvedéseken mentek keresztül a fasizmus és a sztálinizmus idején, és akik aggódva tiltakoztak a zsarnokság ideológiáinak ismételt szabaddá tétele ellen. Halkan, megfontoltan beszélt angolul, és én figyeltem, ahogy a kezdetben ellenséges közönség fokozatosan megértette szavainak erejét. Persze érvelésének morális súlyát növelte személyes története: kitiltása az akadémiai életből, a publikálási tilalom, valamint az éveken át tartó bátor küzdelme a demokratikus ellenzékben azok ellen az eszmék ellen, amelyek szabadságáért most szót emelt. De az előadás sikerét az érvelés egyszerű, higgadt logikája biztosította. A személyes történet nyilván hatással volt az észérvek kidolgozására, de János akkor és mindig az észérveket használva és nem az érzelmekkel játszva haladt a cél felé.”

Köszönetünket fejezzük ki Nenad Dimitrijevicnek, Miklósi Zoltán és Mráz Attila szerzőtársunknak és a borítót tervező Kiss Dánielnek, akik nagyszerű javaslataikkal segítették a kötet összeállítását. Köszönjük Balogh Éva közreműködését a jegyzetek gondozásában.

A tartalomból

IGAZSÁGOSSÁG

 

Miklósi Zoltán: Egyenlőség és piac ..............................................................15

 

Bognár Gergely: Egyenlőség és egészség .....................................................32

 

Miklós András: A nemzetközi igazságosság az egészségügyben: elvándorlás és turizmus .............................................................................51

 

LEGITIMITÁS

 

Mráz Attila: Az igazságosság és a legitimitás logikai viszonyáról – A politikai egyenlőség problémája ...........................................................71

 

Andrés Moles: Liberális semlegesség, legitimitás és autonómia ...............85

 

Ruzha Smilova: Episztemikus proceduralizmus – Megoldás a demokrácia autoritás-igényének dilemmájára? ............. 109

 

ERKÖLCS

 

Petra Gümplová: Az erkölcs mint politikai probléma ............................ 139

 

Szigeti András: Érzelmek és dilemmák .................................................... 161

 

Reich Orsolya: A leköszönés erkölcsisége ................................................ 181

 

Meszerics Tamás: A hóhér halála .............................................................. 195

 

DEMOKRATIKUS INTÉZMÉNYEK

 

Győri Tamás: A Kazahsztán-szindróma ................................................. 215

 

Rauschenberger Péter: A demokrácia mint erkölcsi képződmény: objektivitás, vita és egyetértés ................................................................ 234

 

Alina Mićkowska – Serge Pukas: Nézőpont- és attitűdváltás ösztönzése demokráciában .................................................................... 251

 

Krizsán Andrea: Diferenciálás, hierarchia vagy integráció? – Egyenlőségpolitikai intézményrendszerek Európában ...................... 272

 

SZABADSÁGJOGOK

 

Kovács Kriszta: Méltóságon alul – Széljegyzetek a Polt Péter kontra Kis János-perhez ............................... 293

 

Tóth Gábor Attila: Jogok migrációja – A United States versus Schwimmer-ügy elágazásai ............................... 312

 

ÚTKERESÉS

 

Mink András: Utak a szolgasághoz – Futamok Edmund Burke és Joseph de Maistre nyomán ..................... 333

 

Tanyi Attila: Az út az értelem felé – McCarthy az élet értelméről.................................................................... 355

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon