Skip to main content

Meghívó

                   Emlékezés Solt Ottiliára születésének 62. évfordulóján

                            2006. január 6-án pénteken délelőtt 11 óra
                                      II., Komjádi Béla utca 3.

A Budai Liberális Klub Alapítvány emlékünnepséget rendez Solt Ottilia
(1944–1997) szociológus, a rendszerváltás előtti demokratikus ellenzék
kimagasló személyisége, a Szegényeket Támogató Alap (SZETA) létrehozója
születésének 62. évfordulóján. Solt Ottilia emléktáblájánál beszédet mond:

Iványi Gábor metodista lelkész, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke
Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter

Emlékünnepségünkre várjuk mindazokat, akiknek fontos Solt Ottilia szellemi
öröksége: a szociális érzékenység és a szolidaritás.

                                                           ***

Solt Ottilia 1944-ben született Budapesten. Az ELTE magyar-filozófia szakán
szerzett diplomát, majd szociológusként a Gazdaságkutató Intézetben, illetve
a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai és Történelemtudományi Intézetében
dolgozott. 1974 és 1981 között a Fővárosi Pedagógiai Intézet munkatársa
volt. Miután állásából elbocsátották, tanárként és könyvtárosként
tevékenykedett. A hetvenes években a magyarországi társadalom legszegényebb
rétegeinek életkörülményeit kezdte vizsgálni, s ennek nyomán 1979-ben
létrehozta a Szegényeket Támogató Alapot (SZETA). Ugyanebben az időben
kezdte szerkeszteni a Beszélő című illegális ellenzéki lapot. 1988-ban a
Szabad Kezdeményezések Hálózatának ügyvivője lett, és alapító tagja a Szabad
Demokraták Szövetségének (SZDSZ). 1990 és 1994 között országgyűlési
képviselő volt, majd főiskolai tanárként leendő szociális munkások
képzésével foglalkozott. Hosszú, súlyos betegség után, életének 53. évében,
1997. február 1-jén hunyt el Budapesten.

„Solt Ottiliát a cselekvés jóérzése fűtötte, vidáman és bátran vette föl a
harcot a kellemetlenkedő hatalommal. Számára a szegények segítése nem egy
rossz társadalmi lelkiismeretű városi lány gesztusa volt, ő csakugyan a
végeken érezte elemében magát? Jó volt a közelében lenni, jó volt a bájosan
rendetlen, legendás Komjádi utcai lakásban tanyázni, segédkezni. A halál
megint a jók és igazak közül ragadott el egyet” (Fencsik Flóra)
 

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon