A kultúra szerepét illetően a mindenkori titkosrendőrségeknek több igazságuk volt, mint a kultuszminisztereknek: a társadalom „felforgatásának” alapvető oka ugyan a gazdasági és szociális ellentmondásokban keresendő, a folyamat mégis többnyire a kultúrában indul meg. Ezen rendőrségek megnyugtatására azonban azt is elmondhatjuk, hogy tömeghatását tekintve a kultúra (rövid időszakoktól eltekintve) mindig a legkonzervatívabb erők közé tartozott. A társadalom működésében a kultúra valamiféle kötőanyag, malter vagy (mint Richard A. Peterson mondja) ragasztószer. 

Havas Gábor kirobbanóan tehetséges kutató, tanár és változóan sikeres menedzser, ha sikerkritériumnak azt a képességet tekintjük, hogy megteremtse a munkájához minimálisan szükséges intézményi kereteket. Kirobbanó tehetségének sziporkázó verbalitása élesen elüt kényszerű menedzseri szerepeinek nyelvi tétovaságától. A tehetséges, de kevéssé gyakorlatias bölcsészekről, akadémikusokról, kutatókról színes adomákat mesélnek kortársaik, de Havas nem fér bele a szórakozott professzor vagy a bogaras bölcsész közhelyes szerepébe.

Küldöm – mint egy szívküldiben – ezt a leltárt abból az időből, amikor még nem ismertelek, de középiskolás rajongóidtól már hallottam rólad. Kíváncsivá tettek.

Ajándékot továbbadni, úgy emlékszem, nem illik. Pedig elég sokszor előfordul, hogy az ember kap valamit, aminek jobb helye lenne másnál. Én nagyon szeretem ezt az ajándékot, nem is adom tovább, inkább nyilvánossá teszem. Aki adta, ma 51 éves. Talán megbocsátja.