Skip to main content

A nyelvi igazolás

Vissza a főcikkhez →

A cigányokról szőtt sztereotípiák igazolásának globálisan is fontos terepét jelentik egyes, a kereszthivatkozások miatt széles körben elterjedt áltudományos igazságok, amelyek a romaniban levő állítólagos lexikális hiányokkal próbálnak roma „jellegzetességeket” magyarázni. Ian Hancock, e sztereotípiák és vándormotívumok egyik legelismertebb kutatója így ír erről: „Jó néhány szerző azt állította, hogy »népi« karakterünk miatt bizonyos erényeket nélkülözünk, és ez látszik abban, hogy a romani még csak kifejezni sem tudja ezeket. Más-más szerzők egyebek mellett az alábbiakat említik: kötelesség, tulajdon, igazság, gyönyörű, olvasás, írás, idő, veszély, melegség, csend.”* Hancock tételes cáfolatát nyújtja ezeknek a kijelentéseknek. E felsorolásból az is jól látható, hogy e „megfigyelések” mely sztereotípiák igazolását keresték. Ezek virulenciájáról egy példa: az 1990-es évek végén az egyik hazai pedagógusképző intézmény módszertani vezetője azt ecsetelte diákjainak, hogy a cigányok kultúrája azért alapvetően más, mert például szókincsükben nem található meg a „munka” megfelelője.

* Ian Hancock: Duty and Beauty, Possession and Truth: „Lexical Impoverishment” as Control (1996). In: Gypsies. An Interdisciplinary Reader. (ed.: Diane Tong) Garland Publishing, New York and London, 1998. 

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon