Vissza a főcikkhez →

Havas Gábor egyik tanulmányában* egy 1979-es kutatás adatai alapján radikálisan más megvilágításba helyezi az életforma, az életmód és az identitás kérdését. Míg a hivatalos propaganda „a cigány életmódot” a különállás, bizonyos kulturális jellegzetességek és minták tovább élése, valamint a csoportidentitás elemei alapján magyarázta, addig Havas a munkaerő-piaci lehetőségek és az ezekkel járó életforma összefüggéseit hangsúlyozta. De tovább is ment ennél: megmutatta, milyen strukturális feltételek hiánya mellett fordul mindez az önmegtagadás kényszerébe. A cigányok munkaerő-piaci helyzetéből kiindulva négy foglalkozásváltási stratégiát különböztet meg a nagy mobilitást igénylő, „szerző-mozgó” stratégiától a vendégmunkáson és a tartós ipari munkavállaláson át azokig a kivételes esetekig, amikor a megváltozott feltételek mellett a korábbi hagyományos mesterségeket folytathatták tovább.

Havas az első két típus kapcsán így ír: „A többségi társadalom igényt tart az e két típushoz tartozó munkafajtákra (a gyűjtő kereskedelem különböző változatai, mezőgazdasági és ipari szezonmunka, építőipari segédmunka, »alsó szolgáltatás« stb.), de nemcsak hogy nem fogadja el, hanem megbélyegzi, jogi és informális eszközökkel szankcionálja a vele szükségszerűen együtt járó életformát. A többségi társadalomnak, különböző intézményeinek magatartása a cigány közösséggel való szembefordulás felé szorítja a cigányokat – anélkül, hogy az ebből eredő veszteséget bármivel pótolni tudnák. A közösség, a tágabb rokonsági rendszer kínálta előnyökről lemondani a »megfelelő ellenérték « bármifajta garanciája nélkül túlságosan nagy kockázat, a jelentősebb anyagi emelkedés, a társadalmi státus megváltoztatása viszont a kisebbségi lét és a hátrányos munkaerő-piaci helyzet kettős szorításában a jelenlegi viszonyok között csak a közösséggel való szembefordulás útján lehetséges. A kisebbségi jogok és az intézményes cigány érdekvédelem hiányában az első két típust jellemző helyzetből csak a cigány identitás megtagadásával, teljes önfeladással, talajtalanná és gyökértelenné válva, a személyiség belső elbizonytalanodása, súlyos személyiségzavarok árán lehet mobilizálódni.”

Mindez élesen mutatja meg annak dinamikáját, hogy a korlátozottan kinyíló munkapiaci lehetőségek, valamint a megbélyegző politika és propaganda hogyan vezet az asszimiláció kényszerelfogadásához. És azt is, hogy milyen árat fizettek ezért a cigányok tömegei.

* Havas, Gábor, 1984: A magyarországi cigányok művelődési viszonyaira vonatkozó kutatások. In: Szociálpolitikai Értesítő, 1984/2, 132.

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges